• Baba-mama
• Család
• Dietetika és életmód
• Kisiskolások
• Gyerekek étrendje
• Hozzátáplálás
• Totyogók
• Baba-mama-kölyök
• Óvódások
• Manókonyha - receptek gyerekeknek
• 2007-06-22 12:30

Ismeritek Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor - Hogyan neveljünk nyugodtabb, boldogabb, magabiztosabb gyerekeket? című könyvét? A könyv leír sok ötletet az életünk egyszerűsítésére, rendszerezésére, amelyek segítenek egy melegebb, belsőségesebb és nyugodtabb családi légkört kialakítani. Többek közt szó esik egy fejezetben a táplálkozási szokásokról is, ami nekem is tetszett és egyet tudok vele érteni. Az ott leírt gondolatokat foglaltam össze 5 pontban. Íme:

1. Vonjuk be a gyerekeket az elkészítési folyamatokba is! Az étkezés ritmusa az étel előkészítésével kezdődik, és nem az első falattal, valamint a leszedéssel, mosogatással végződik. Érdemes ezt minél előbb megtanítani a gyerekeknek is. A szerző megosztja velünk azt a tapasztalatát, amit Waldorf-pedagógusként szerzett az évek során: az óvódai napoknak minden napi része volt az ételek előkészítése is, melyben a gyerekek örömmel vettek részt. A szülők pedig meglepve tapasztalták, hogy azokat az ételeket, amelyeket otthon a gyermekük elutasított, az óviban jó étvággyal elfogyasztotta. A kulcs magában a folyamatban rejlik: az étel elkészítésében résztvevő gyerekek jobban a magukénak érzik azt, így kevésbé hajlanak arra, hogy azt visszautasítsák. Ha van rá egy módunk, vonjuk be otthon is a csemeténket az elkészítési folyamatokba is, persze az életkorának megfelelően. Már a totyogósok is sok mindenbe részt tudnak venni, Levi például nagyon szeret tojás pucolni, bármit kanalazni és kevergetni. Persze az elején nekünk szülőknek ez nem annyira segítség, a mi részünkről több időt, erőfeszítést és takarítást igényel, de érdemes befektetni, mert ezáltal alapozhatjuk meg a jövőbeni rendszeres és hatékonyabb segítséget is, valamint elfoglaltságnak sem utolsó. A gyerekek bevonása az ételek elkészítésébe az étkezéshez való átmenetet is gördülékenyebbé teheti. Ha már "kirángatjuk" gyermekünket a játékból, könnyebb egy újabb tevékenységre rávenni, például "megfürdetni a zöldségeket", mint szimplán az asztalhoz ültetni.
2. A közös étkezések jelentősége! Számos kutatás is foglalkozott már a közös étkezések jelentőségével. Kimutatták például azt is, hogy minél gyakrabban étkezik együtt a család, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a gyerekek jól teljesítsenek az iskolában, megegyék a zöldségeket és a gyümölcsöket, gazdagabb legyen a szókincsük, és kisebb a valószínűsége, hogy táplálkozási nehézségekkel küzdjenek, dohányozni/alkoholt fogyasztani és drogozni kezdjenek és depresszióssá váljanak. Ez mind nagyon jól hangzik, de ha csak egyszerűen arra gondolunk, hogy mennyivel kellemesebb a légkör a család minden tagjának, ha beszélgetünk egymással, érdeklődünk a másik iránt és vannak rendszeresen ismétlődő, összekötő napi szokásaink, szerintem már csak ezért is megéri. Ez az esemény több, mint egyszerűen a táplálkozás: a családi történetek, az információk hogy ki hogy van és hogy telt a napja, a társalgás és az együttlét a lelket és a szellemet is táplálja és szorosabbá fűzi a családi kötelékeket. Persze előfordul, hogy nem minden alkalom sikerül túl jól, fáradtak vagyunk, sok volt a napi feszültség, vita alakul ki, vagy rosszul sülnek el a dolgok, nem lehet mindig minden "hepi". A tapasztalat azt mutatja, hogy a lényeg a rendszerességben van. Fontosabb maga a folyamat az egyes eseteknél, és ha az elején döcögősen is indul, idővel bele lehet jönni ebbe is. A legjobb az volna, ha minden nap folyamán találnánk legalább 1 alkalmat, amikor közösen étkezhet a család. Ez nem kell, hogy a vacsora legyen, választhatunk másik, az időbeosztásunknak jobban megfelelő étkezést, pl. a reggelit is.
3. Adjuk meg a módját! Jó, ha az étkezésnek van egy szimbolikus kezdete, hogy könnyebben áthangolódjunk. Ez persze függ a család életvitelétől, stílusától, szokásaitól. Ötletként a következőket javasolja a szerző: egy perc csend (ők is 10 másodperccel kezdték :-)). egy gyertya gyújtás, közös ima, asztali áldás - bármi, ami a családnak megfelelő, és segít a napi feszültségből való ellazulásba, átállásra.
4. A vacsora egyszerűsítése: megkönnyíthetjük a dolgunkat, és megkímélhetjük magunkat az állandó mit főzzek holnap? dilemmától, ha egyszerűsítjük azzal a közös vacsorákat (étkezéseket), ha tervezhetővé teszük az által, hogy minden napnak megvan a saját jellege: például hétfő hús-saláta, kedd halas nap, szerda leves ...stb. Az alapanyagok persze változnak, így nem lesz egyhangú, hiszen az egyes típusú ételek többféle lehetőséget rejtenek magukban, de sok időt és energiát megspórolhatunk ezzel az egyszerű tervezéssel mind a főzés, vásárlás. bevásárló lista írás kapcsán. Persze lehet ezt rugalmasan kezelni, de sokat segíthet ha van egy szilárd alapritmus.
5. Az ízek egyszerűsítése. Jó ötlet lehet, ha a táplálkozás kapcsán is az egyszerűsítésre törekszünk és korlátozzuk az ételek körüli döntéseket - főleg a kicsiknél - a túlzások helyett, mint a túl sok fogyasztás, túl nagy választék, túl sok információ (hirdetések, marketing), túl gyorsan: mind amit eszünk (gyors ételek) és ahogyan (pl. menetközben). Az elhalmozottság érzése nagy eséllyel válhat a gyerekeknél rossz étkezési szokások forrásává. A gyerekek szemében az ételek a táplálék szerepét töltsék be, ne legyen a juss megállapításának, a szórakozásnak, a dícséretnek vagy a vigasztalásnak az eszköze, A szerző azt javasolja, hogy korlátozzuk a választási lehetőséget és a komplexitását az ételeknek az ízek és az összetevők tekintetében. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy kerüljük a magas feldolgozottságú és édesítettségű termékeket. A gyerekek szervezetét nagyon könnyen a hatalmukba keríthetik és átkalibrálhatják egyes élelmiszeradalékok, a koffein és a sok hozzáadott cukor hiperaktivitást okozó hatásai. Ne vásároljunk olyan élelmiszereket, amelyek tele vannak ízfokozókkal, aromákkal és túl harsány ízűek. Az egészségügyi vonatkozáson túl azért is érdemes ezeket elkerülni, mert teljesen eldeformálhatják a természetes ízérzésünket, olyan magasra teszik a stimulációs mércét, hogy egyszerűen elveszíthetjük az enyhébb, természetes ízek felismerésének képességét. Ha ilyesmi hirdetést látunk, hogy "Tekerd fel a nasizásod a Doritos termékcsalád mélynyomó fűszereivel, dübörgő sajtjával és király ropogósával! A mi termékeink telt zamatukkal a legharsányabb ízű snackek a világon!" érdemes inkább a boltok polcain hagyni tovább dübörögni. Azok a gyerekek, akik megszokják ezeket a harsány, mű ízeket, kisebb eséllyel fogják elfogyasztani a natúrabb zöldségeket, gyümölcsöket. A legjobb a megelőzés: amíg csak tehetjük, kerüljük ezeket. Ha már rászoktak a csemetéink ezekre a kis tápérétkű vagy tápérték nélküli élelmiszerekre,  akkor dönthetünk a leszoktatás mellett is. Csinálhatjuk ezt egy drámai "soha többet" vagy egy fokozatosabb, lassabb átmenettel is. A szerző tapasztalatai szerint körülbelül 1 hónapba kerül megtisztítani az ízérzésünket ezektől az "ütős ízektől." Minél kisebb a gyermek, annál könnyebb az átállás. Nagyobb gyerekeknél persze nem szólhatunk már bele a nap minden egyes percébe, mit eszik vagy tesz, de a dolgok otthoni folyását és hogy otthonra mit vásárolunk, azt szilárdan a kezünkbe tarthatjuk.

A fent leírtakat ne tekintsük egy szigorú teendő jegyzéknek, amelyből mindenkinek "meg kell" valósítani minden pontját. Nézzünk inkább rá úgy, mint egy svéd asztalra, amelyből mindenki kiválaszthatja a saját családjához illő, szimpatikus és fenntartható ötleteket. Sok sikert hozzá! :-)

Szeretettel,

Forrás:

Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor